Utazás Macedóniába és Albániába: Augusztus 9-10-11-12. Ksamil

Az út végére tettünk egy négy éjszakás tengerparti tartózkodást, pihenésnek. Nem ilyen nyaralásokhoz szoktunk, komolyan felmerült bennünk a gondolat érkezéskor, hogy „Na de mit fogunk itt négy napig csinálni?!” Útban Ksamil felé még kitértünk a Kékszem-forráshoz, ami nagy turistalátványosság itt, főleg hogy kis kirándulásként a tengerpartról elérhető. Nem aszfaltozott út vezet oda, és mindenki itt is a lehető legközelebb akar megállni. Ennek megfelelően nagy por van –ha gyalogolnánk mégis, csak a folyamatos autóforgalom mellett -, és parkolást segítő emberek. Védett természeti kincs a forrás, egyértelműen ki van írva, hogy nem szabad benne fürdeni, úszni, ettől függetlenül folyamatosan ugráltak a 10 fokos vízbe. Így a fotózkodó tömegben, vizes testek között, kevésbé volt ez katarktikus élmény. Lejjebb, ahol a büfé terasza a víz fölé fut ki, már csendesebb és barátságosabb a hely.

Gjirokasterből ilyen út is vezetett

A ksamili szállás okozta a legnagyobb fejtörést. Azért a Hotel Abalone-t választottuk, a magas ár ellenére, mert ez volt az egyetlen, amelyik közvetlenül a parton áll és saját stranddal rendelkezik. Saját strandja más szállodának is van, de az nem közvetlenül a szálloda épületéből közelíthető meg. A szálloda értékelései ellentmondásosak voltak, ezzel együtt mind igazak is: a fekvése elsőrangú, az étteremben fogyasztható étel finom (bár szintén túlárazott). Ugyanakkor a hotelen tényleg érződik, hogy hiányzik a szakértelem az üzemeltetéséhez. Az első kérdésem az volt érkezéskor, a recepciónak látszó bútor körül tébláboló lányhoz: Ön itt dolgozik? A szobákban a hiányzó vagy nem működő dolgokról lehetett volna listát írni, úgymint zuhanyfüggöny vagy ruhaszárító állvány a teraszon. Ugyanakkor a szállóvendégek már természetesen nem fizettek a nyugágyért és napernyőért külön, és a strandról egy perc alatt vissza lehetett menni a szobába. A kártyás fizetés hiánya egy külön történet: a Bookingon szereplő leírás szerint lehetséges többféle kártyával fizetni, ennek megfelelően készülünk, nem is életszerű 4 fő 4 éjszakányi szállásának árát (sokszáz euro) kp-ban hordani. Már Macedóniában ér bennünket az Abalone üdvözlő emailje, várnak minket szeretettel, és only cash. Sohasem volt náluk kártyás fizetés, de megtévesztéssel több körülményes és költséges tranzakcióra kényszerítenek.

Kilátás a teraszról

A Tripadvisor étteremajánlásait megnézve első este a Taverna Apollóniába mentünk vacsorázni, és aztán a következő három estén is. Már ismertek minket, végigettük az étlapot.

Egy délelőttöt Butrintiben töltöttünk, ahová sikerült a nagyobb tömeg –parkolási nehézségek – előtt érkezni. Apollónia romvárosához hasonlóan érdemes volt ezt is felkeresni, jó információs anyag, hellén korból származó tárgyakat, szobrokat bemutató múzeum kapcsolódik hozzá. Fő ékessége a Nagy Bazilika padlózatát borító mozaik, amelyik azonban most le volt fedve. Ellenben egy másik mozaik, egy kisebb, most ki volt takarva, azt lehetett megnézni. A dombtetőn bejött a görög mobilszolgáltató, lehetett hazatelefonálni. Amúgy wifi mindenütt, szálláson, étteremben volt, teljesen jó minőségben. Nem volt szükség és igény sem arra, hogy bármilyen kártyát vegyünk, bár beszerezhető egy kifejezetten turistáknak szóló mobilnet is.

A nagy mozaik most fedve volt

A többi időből töltöttünk még egy órát a Ksamil előtti három sziget megkerülésével vizibiciklivel, valamint fürdéssel, kevés sznorkelezéssel, heverészéssel. Két könyvet is sikerült elolvasnom, kb. 600 oldalnyit. A víz alatti világot meg lehet nézni, de korántsem annyira látványos, mint a Vörös-tengerben. Néhány kisebb halraj, tengeri sünök, növényzet szinte egyáltalán nincs. A part változatos, vannak szemcsés homokos strandok, kavicsosak, sziklásak. Több helyen murvazúzalékkal helyettesítik a hiányzó homokot, hogy könnyebb legyen a strandolónak, hát… .

Magyar nyelvű cikket többet is lehet találni az albán tengerpartról, ebben átgondolatlan beépítésekről. Sarandán csak átautóztunk, ahhoz képest Ksamil mindenképp jobb választásnak látszik, zsúfoltság és forgalom tekintetében. Ami viszont itt is feltűnik, a közterületek gondozatlansága. Mintha nem működne önkormányzat, amely a település képét igyekezne alakítani. Annál is inkább, mert ugyanez, az ápolt közterületekre való törekvés, útközben a kevésbé felkapott helyeken is szemmel látható, Gjirokasterben és Beratban, de Tiranában is természetesnek látszik. Kisvárosokon mentünk keresztül, ahol járda, kerékpárút, fasor létesült, gondozzák a körforgalmakat, nem szemetesek az utcák. Ehhez képest a felkapott (és drágább) tengerparti településeken mindenki az úttesten közlekedik, mert máshol nem tud, virágosítás, parkosítás csak magánterületen, szemét itt is ott is.