Aug. 13-14. Hazafelé

A hazafelé utat két nap alatt tesszük meg, Görögország – Macedónia – Szerbia útvonalon. Ksamilból indulva nem megyünk fel Sarandába, inkább azt az opciót választjuk, hogy a Butrintinél üzemelő kis komppal átmegyünk, 1000 lek, egy lakóautóval és a mi kisbuszunkkal meg is telt, a többi várakozó a következő fordulóban kel át.

Kompra várva

Már útban a másik oldalra

 Konispolnál lépünk be Görögországba, 35 perc, ez rendben is van, a görög határellenőrzés (Schengen! Schengen!) kérdéseket vet fel. A sofőr kivételével minden autóból kiszáll az összes utas, odamegy a három nyitva lévő ablakhoz, de viszik magukkal a sofőr útlevelét is! Az ott maradó autókat, sofőröket egy ember terelgeti, ellenőrzés ott nincs. Z. igazolványát én nem vittem az ablakhoz, nem volt logikusJ, mikor hárman végeztünk, kérdeztem, a sofőrét is hoznom kell-e, of course!, volt a válasz. Mivel több ablak van és sok utas össze-vissza, simán átsétálhat bárki, továbbá bárki vezetheti az autót is, útlevél vizsgálata nélkül. Vagy bárki más útlevelével.

Görögország, Igumenitsa városa kivételével, ahová a korfui kompok érkeznek, teljesen kihaltnak tűnik, az utak és városok néptelenek, jól lehet haladni, a táj is nagyon szép, még ide érdemes volna visszajönni. Niki határátkelőhöz, Bitola felé megyünk, hogy a nagy forgalmat a Gevgelija átkelőnél kikerüljük, ez jó döntésnek bizonyul, a határon szinte senki, ráadásul egy nagy duty free boltban is lehet nézelődni, vásárolni. Macedónián előbb a hegyekben lassabban, aztán autópályán egyre jobban haladunk. Bár utánanéztünk, hogy három átkelő is vezet Szerbiába, mégsem térünk ki a kisebb felé, gondolván, alig van sor. Persze nem úgy lett, 60-70 perc várakozás lett a vége. Naivitás volt azt gondolni, hogy a maradék macedón denárt az átkelőn szerb dínárra tudom váltani, kérdésemre, hogy miért nem, a pénzváltó azt mondja, nincs árfolyam. Macedón férfi kisegít, átveszi tőlem, ad érte eurót. Vranjében van foglalt szállásunk, az M Garni Hotel teljesen megfelelő, a fürdő állapota magasan a négycsillagos ksamili hotelé fölött van. Kocsival megyünk a városba vacsorázni, lassan este nyolc és két és fél km, recepciós néni szerbül elmagyarázta, de mindent értekJ, ahogy aztán az étlappal is boldogulunk. Mennyi ember itt is az utcán! Persze több helyen meg kellett kérdeznünk, lehet-e kártyával fizetni az étteremben, sajnos nem, aránylag kicsi helyek, így gyors váltás még euróról szerb dínárra. Kicsit túlbecsültük, mert soha ilyen olcsón nem sikerült még vacsorázni, ráadásul jót, négy húsos főétel, egy saláta, egy nagy hasábburgonya, egy leves, két nagy víz, és 15 euro alatt fizettünk!

A szállásért pedig 52 eurót a két szobáért reggelivel, és nekivágtunk az utolsó kb. 900 km-nek. Tanulva az ideútból, Bajmok-Bácsalmásnak megyünk, be is vált, egy autó volt előttünk. Egyúttal kikerüljük az M0 problémás déli szakaszát, Baja és az M6 felé véve az irányt. Egy jeges felhőszakadás lassít még, beköszöntő hidegfront, de sikerül kiautózni belőle, így több pihenővel, 11-12 óra alatt hazaértünk.

Összefoglalva, Albánia bőven tartogat még látnivalót számunkra, leginkább a hegyekben és a városokban. Egy fapados hétvégére Tirana is ígéretes úti cél lehet.