Utazás Macedóniába és Albániába: Aug. 6-7. Tirana – Kruje

Ohridból hamar elérhető az albán határ, az átkelés 40 percet vett igénybe. Átérve szerpentines rész jön, nagyon szép kilátással. Elsőre azt állapítottuk meg, Albánia az autómosók országa. Volt olyan falu, ahol szinte minden második portán lehetett volna kocsit mosatni, azaz ki volt húzva a slag.

Elég hamar Tiranába értünk, a hotel gyorsan meglett, a parkolás itt is nehéz a kisbusszal. A Hotel Arber rendelkezik ugyan parkolóhelyekkel, de az parkolóházban van, oda nem férünk be. A hotel mögött volt egy parkoló+mosó, ott befogadtak bennünket. Egyre szebb szállásaink vannak! Tiranában már 33-35 fok volt és délután kettő, így úgy döntöttem, hogy megnézzük a belvárosban a Bunkart2 múzeumot a föld alatt, és a közeli bevásárlóközpontot is, amíg enyhül a hőség. Szerencsére besegített pár felhő is, így nem volt megterhelő a séta a város közepén. Tirana talán az út legkellemesebb csalódása: mindannyian úgy találtuk, hogy ide még vissza kell jönni, hangulatos város, jó helyekkel. A Bunkart2 egy 2017 novemberében nyílt múzeum a város közepén, más látnivalókhoz képest drágább belépőkkel (kártyás fizetés itt sincs!! ), viszont érdemes bemenni, hogyha Albánia közelmúltja, az Enver Hodzsa – korszak, bunkerek érdekelnek bennünket. Telefonra még egy applikáció is letölthető – benn van wifi - , amellyel egyes képekhez AR-t lehet előhívni (AR: kiterjesztett valóság, az egyik kép pl. beszélni kezd). Megkerestük még a Piramist, aztán étterem után kutatva a Bloku negyedben kötöttünk ki, a sok macedón hús után olasz tészták lettek.

Bunkart 2 bejárata

Tiranából másnap reggel nem sokkal nyolc után, már megreggelizve, Krujéba indultunk, nagyjából egy óra alatt értünk oda. Egyik legnagyobb büszkeségük a vár, nemzeti hősük Szkander bég (Kasztrióta György), az oda vezető út biztos lesz még jobb is. A vár bejáratánál idős bácsi szólított meg bennünket, majd adta el saját, a vár történetéről írt könyvét nekünk. A múzeumnak van Hunyadi János és különböző magyar kiadványok révén hazai vonatkozása is, a tetejéről szép kilátás nyílik, el az Adriai-tengerig, ha nem olyan párás az idő, mint most. Különösen érdekes még a bazár, amelyről előtte egy magyar nyelvűAlbánia-blogban olvastam, és annak megfelelően vásároltunk is, olajfából készült mozsarat, kosarat, Skanderbeu konyakot, de lett piros kapucnis Albánia-pulóver is, fekete sassal.

Vásárfia

Kávézás, majd korai kebab-pizza ebéd után dél körül pedig a közeli repülőtérre mentünk, ahol bekísértük B.-t, aki visszarepült Budapestre, hazavonatozott és este már otthon aludt. Mi ezalatt a Fier melletti Apollóniába mentünk, ahol megnéztük a régészeti feltárást és a kapcsolódó múzeumot. Tikkasztó meleg volt, de legalább fújt a szél, tömeg sem volt, csak még pár magyar és más turista. Már csak az öreg olajfák miatt is érdemes ide feljönni.

Útban Berat felé: rendezett utcakép szegéllyel, fákkal, járdával...

Ahogy terveztük, estére Beratba értünk, itt privát apartmanban (Niko) volt nagyon kényelmes szállásunk. Este még egy séta következett és vacsora egy belvárosi étteremben. Jó volt az is. Ahogy a házi reggeli, amit másnap az udvaron szolgáltak fel: házi fügelekvár, friss kenyér, albán gyógytea, sajt, dinnye, főtt tojás, vaj, paradicsom.