Utazás Macedóniába és Albániába: Aug. 8-9. Berat

Mindkét város a Hodzsa-korszakban múzeumváros volt, különleges státusz, nem rombolták le a templomait és a műemlékvédelem kiemelt szerepet kapott. (Igaz, Gjirokaster E. Hodzsa szülővárosa is volt egyben.) Mindkettőbe nagyon érdemes elmenni, hangulatos városok, nekünk talán Gjirokaster tetszett jobban.

Beratnak szép folyómenti sétánya van, ahol esténként kinn van az egész város: öregek sakkoznak a parkban, gyerekek futkosnak. Az óvárosnak három része van, a túloldalon a hegy oldalában Gorica, ahol csak nyáron süt a nap. Az innenső oldalon lenn a muszlim negyed, fenn pedig a vár, a régi keresztény negyeddel. Ezeket másnap néztük meg közelebbről. Bár nagyon nem akaródzott, de mégiscsak gyalog jutottunk fel a várba (szó volt még egy esetleges taxiról, vagy hogy kocsival felmegyünk, de Z. ügyesen hárította ezeket az ötleteket), útfelújításon és a domboldalon át, valami oldalkapun keveredtünk be, izzasztó melegben. A szép kilátáson és az erőd romjain túl nagyon érdemes még Onistri Múzeumába bemenni. Onistri ikonfestő volt, jellegzetes erős színekkel festett, a kis múzeum többek között az ő ikonjait mutatja be. Ráadásul a múzeum maga egy középkorból jó állapotban fennmaradt ortodox kistemplomban van, amelynek ikonosztázát gazdag faragások és ikonok díszítik, értelmezésükhöz magyar nyelvű laminált tájékoztatót kaptunk!

Onistri múzeuma

Leérkezés után (45 fok)

Wildor étterem belülről

Sétány Beratban

Ha a térképre nézünk, látható, hogy Beratból három-négy féle útvonalon is el lehet jutni Gjirokasterbe. Szállásadónk javaslatára egészen Fierig visszamentünk, ahol sajnos dugóba keveredtünk – egy óra araszolgatás a belvárosban -, majd autópályán illetve jó minőségű úton jutottunk el a második múzeumvárosba.

Az autópálya dolgot már fórumokban, blogokban mások is leírták, lényegében kétszer két sávos útról van szó általában, amelynek általában nem tartozéka a leállósáv, és körforgalmak, de akár a szembeforgalomba történő balra kanyarodó sávok is megszakíthatják. Ilyen autópályán láttunk: gyalogosokat keresztbe és párhuzamosan is menni; út melletti árusokat szalagkorlát előtt és mögött, a legmeglepőbb egy férfi volt, aki a fülénél fogva tartott egy élő nyulat; kerékpárosokat és egyéb járműveket. Említésre méltó még a körforgalomba fordítva behajtó és így rövidítő biciklis, de furgon esete is. Z.-t leginkább a körforgalom sajátos használati rendje bosszantotta, szerinte az albánok nem értik, hogy működik a körforgalom, és hogy a benn haladónak lenne elsőbbsége. Ehelyett az történik, hogy a kör bedugul, mert az elsőbbséget figyelmen kívül hagyva minden irányból be- behajtanak a másik elé, több sávos körforgalmat képezve, furakodva, logika nélkül. A Mercédeszek, BMW-k külön kasztot alkotnak, annak mindig elsőbbsége van és bárhol megállhat, pl. hogy vegyen egy sült kukoricát az autópályán az út széli árustól, megállva a külső sávban, lehúzódás nélkül. Röviden, figyelni kell.

Tehát eljutottunk Gjirokasterbe, ahol az út legjobb szállása várt a Hotel Algjiroban. Nagyon szépen felújított hotel az óváros peremén, parkolás is biztosítva volt. Frissítő itallal fogadtak, a bőröndöket londiner vitte, aki felkísért a szobába és megmutatta, mi hogy működik. A Bookingon itt egy négy ágyas szobát foglaltam, négyünknek 70 € körül összesen, gazdag büféreggelivel. Egy külön bejáratú tetőtér volt a miénk, amely egy nagy teraszról nyílott, ahonnan a várra föl, és le a sétálóutcára láttunk. Sétálni indultunk, mikor elkezdett esni az eső, Z. sorban húzta elő az ernyőket, kiderült, hogy a kisbuszban legalább hat esernyő van, így fekete eszterházás ernyőinkkel vonultunk fel a várba, ahol a zápor el is állt. Sokkal kevésbé volt megerőltető, mint a délelőtti menet, amúgy összesen ezen a napon a sportóra ötven emelet megtételét mérte. A vár hivatalosan 18 óráig van nyitva, mi negyed hat körül érkeztünk, de azt láttuk, hogy még 17.55-kor is lehetett jegyet venni és bemenni. A nyitva tartást itt így értelmezik. Komor erőd ez, sok-sok ágyúval és nagyon szép panorámával a völgyre és a környező hegyekre. A hetvenes évek elejéig börtön is volt, egykor még Zogu király is raboskodott itt (Albánia királya, húszas-harmincas évek). Van egy repülőgép is, többféle valóságverzióval arról, hogy is került ide. Az erőd alatt egy gyalogos alagút is fut, összeköti a város két negyedét. Táblák jelzik az óvárosban és a vár környékén a további látnivalókat, így jutottunk el a Régi Bazárba, ami nem bazár, hanem egy régi lakónegyed, valamint Kadare házához is, aki a legismertebb albán író, szintén a város szülötte. B. a tiranai reptéren várakozva megvette egyik könyvét angolul, de már nem volt nála annyi lek, a néni 40-t elengedett neki. Kadare Fellegvár című könyve (magyarul) a krujei várban is ki van állítva a magyar tárlóban, mint a várhoz kapcsolódó külföldi tárgy, a (budapesti) Hadtörténeti Múzeum által adományozott kardmásolat mellett.

Még egy jó vacsora következett a hotellel szemközti étteremben, ahol pl. albán ízelítőt ettünk. Egy tányéron volt többféle jellegzetes ételből egy kis kóstoló. úgymint sült rizsgombóc, csevap, szőlőlevélbe tekert rizses töltelék (dolma), zöldségek, kis burek.